Elszármazottak

Úz Bence sírja itt található, aki Nyírő József barátja volt.

Nyírő József így ír a csavaros eszu Úz Bencéről: "A tüdőcsúcs hurutom miatt havasi levegőt rendelt a doktor. Ekkor ismerkedtem meg Úz Bencével, aki akkor még útász volt. Hozzá költözködtem a havasra, az erdei szállások népe közé. Sokan laknak a havasokon pásztornépek s más szegény emberek: fát vágnak s gondozzák a más jószágát. Kemény, veszedelmes élet ez idefenn, de megszokták. A gyermekek már itt is születtek a rengetegben. Erősek, szívósak az erdei emberek, kik nem félnek a vértől, haláltól. Istenről csak derengő sejtelmük van, úgy nézik a világot, mint a farkasok, melyek éjszakánként ott nyugtalankodnak a szomszédos fák között. Tekintetükben benne van az egek mélysége és a pokol ilyedt félelme. A templomba ritkán ereszkednek le, és a misén elkáprázva hallgatnak. Isten azonban ismeri és szereti őket.

.... Úz Bence fuzsitos, mókás, bolond, jókedvu ember, aki úgy hazudik, mintha könyvből olvasná, és csak a bolondságon jár az esze. Megtréfálja még az angyalokat is. Szerettük egymást, olyan életet éltünk az erdők között, mint az angyalok. Drága jókedve volt mindig, szép piros arca ragyogott és fáradhatatlanul tanítgatott az erdei életre. Csodálatos tudománya volt, amit könyvből nem lehet megtanulni, mert egyenesen az ősember elődeitől örökölte."

a havasra, az erdei szállások népe közé. Sokan laknak a havasokon pásztornépek s más szegény emberek: fát vágnak s gondozzák a más jószágát. Kemény, veszedelmes élet ez idefenn, de megszokták. A gyermekek már itt is születtek a rengetegben. Erősek, szívósak az erdei emberek, kik nem félnek a vértől, haláltól. Istenről csak derengő sejtelmük van, úgy nézik a világot, mint a farkasok, melyek éjszakánként ott nyugtalankodnak a szomszédos fák között. Tekintetükben benne van az egek mélysége és a pokol ilyedt félelme. A templomba ritkán ereszkednek le, és a misén elkáprázva hallgatnak. Isten azonban ismeri és szereti őket.

.... Úz Bence fuzsitos, mókás, bolond, jókedvu ember, aki úgy hazudik, mintha könyvből olvasná, és csak a bolondságon jár az esze. Megtréfálja még az angyalokat is. Szerettük egymást, olyan életet éltünk az erdők között, mint az angyalok. Drága jókedve volt mindig, szép piros arca ragyogott és fáradhatatlanul tanítgatott az erdei életre. Csodálatos tudománya volt, amit könyvből nem lehet megtanulni, mert egyenesen az ősember elődeitől örökölte."

ScrollToTop